Már-már elcsépelt kifejezés a „komfortzóna“, annyiszor lehet olvasni, hallani róla. De valójában mit is jelent?

A komfortzónánkat azok a cselekvések, helyek, emberek és szokások jelentik, amelyek kényelmesek, ismertek, megnyugtatóak számunkra. Brené Brown definíciója szerint: „Ahol a bizonytalanság, a hiány és a sérülékenység minimális – és ahol hiszünk abban, hogy elegendő szeretethez, ételhez, tehetséghez, időhöz és elismertséghez van hozzáférésünk. Ahol azt érezzük, hogy van kontrollunk.”

Itt jön be a képbe a stressz, szorongás is. Az egyik ismert komfortzóna modell (Nadler, 1993.) szerint három különböző zónáról beszélhetünk:

1. A komfortzóna, ahol a legalacsonyabb a szorongásunk, de igazán nagy teljesítményre sem sarkall minket.
2. Tanulási vagy diszkomfort zóna, ahol már szorongunk, de van sikerélményünk is. Itt vagyunk képesek a legnagyobb teljesítményre, itt tudunk a legjobban tanulni. Igen, a tanulás, fejlődés mindig együttjár valamiféle komfortzóna kilépéssel.
3. Pánikzóna, ahol már csak a szorongás, félelmek vannak, de nincs igazán pozitív aspektusa. Itt már annyira szorongunk, hogy az kifejezetten rontja a teljesítményünket. Ismerős lehet ez az érzés, ha visszagondolunk különféle vizsgahelyzetekre.

Ezek szerint érdemes időnként kilépni a komfortzónánkból. Néhány tipp, hogy hogyan:

1. Készítsen egy „lépésről-lépésre“ tervet. Így azonnal lesz visszajelzése minden egyes lépés után és nem ugrik fejest az ismeretlenbe. Ráadásul mérni tudja a fejlődést, változást is. Ez remek lehetőség, hogy lépésről-lépésre menjen ki a tanulási zónába és tágítsa azt a bizonyos középső kört, a komfortzónát.
2. Készüljön fel a kilépésre. Azzal is csökkentheti a kilépés keltette szorongást, hogy előre elképzeli azt, amit el akar érni. Például egy sikeres estét egy új társaságban. „Mozizza le“ önmagának előre azt, amit el szeretne érni. Képzelje el olyan részletesen, ahogy csak tudja: mit fog csinálni, hogyan fogja csinálni, mit fog közben érezni. A lényeg, hogy a siker vizualizálja.
3. Mindig csak a következő lépésre koncentráljon. A maratont is nagyon nehéz lenne úgy lefutni, hogy folyamatosan az lebeg a szemünk előtt, hogy még 42 km-t, kell futni, még 41 km-t kell futni… stb. Persze, fontos, hogy meglegyen a cél, de miközben halad előre, mindig csak a következő 1 km-re koncentráljon – a futós hasonlat mintájára.
4. Döntsön tudatosan a kilépésről, ne várja meg, amíg az élet kilöki a porondra. Sok olyan helyzet van az életünkben, ami váratlanul kilök a komfortzónánkból. Néha egyenesen a pánikzónába. Ilyen lehet egy szakítás vagy a munkahelyünk elvesztése. Tágítsa tudatosan a komfortzónáját, lépjen piciket, de tudatosan és határozottan. Így egyre kevesebb kontrollálhatatlan, váratlan és szorongást keltő helyzettel találkozik majd.
5. Keressen magának valaki támogatót, aki tanáccsal, bátorítással tudja ellátni. Ez lehet, egy családtag, barát vagy akár egy szakember, pszichológus, coach is. A lényeg, hogy az első kicsi szorongásnál ne meneküljön vissza a komfortzónájába, hanem maradjon abban a bizonyos középső körben.